Na megvagyok az első munkanapommal...ami annyira profira sikeredett,hogy a héten már nem is kell menjek :D Az az igazság,hogy olyan dolgokat intéztem, amiket a hallgatók nem is sejtenek,vagy félvállról se veszik. Excel táblákat vonogattam ki,meg össze 3 órán keresztül. Sziszifuszi munka,és fárasztó is...mégis nekem 1 nap alatt sikerült az,amin egy rendes ügyintéző 3 munkanapot ül. Igaz nem vásárolgattam,ebédelgettem és dumáltam senkivel...tehát mehetne ez hatékonyabban is.

Na és a hallgatók,ők se semmik. Eléggé értetlen némelyik. A nagy és a kisbetűk nem ugyanazok! Az iksz az nem karikázást jelent! Nem olvassák el a kérdéseket,vagy rosszul,vagy csak félig. Nem tartják be a határidőket. Meggondolják magukat. Rossz számlára utalnak,vagy nem annyit amennyit kell...és még sorolhatnám...

Tehát: mindkét fél hibás abban,amilyenek ma a tanulmányi osztályok. A dolgozók nem motiváltak (miért is lennének azok) a diákok pedig figyelmetlenek. Mit lehet ezzel tenni? Hát egyedül nem sokat...és mivel gyarló az ember,mondogatja apukám, ez így is marad az idők végezetéig.....bunkó dolgozók és ideges hallgatók összecsapásai. (Tisztelet a kivételnek! )

Aki fősulira vagy egyetemre jár az tudja,hogy a TO nem tavat jelent, hanem valami sokkal rosszabb dolgot. A tanulmányi osztály az a hely,ami értünk van,és közben fényévekkel le van maradva. Nem tudnak semmit és azt is későn. Ha mégis igen,akkor az hatalmas sorok jelzik. :D

Ennek a kisöccse a HISZI, ami egy fokkal jobb,csak nagyon lassúúúú, köszönhetően annak a magányos fiatal tikárnőcskének,aki semmihez sem ért. Na ma én megyek a HISZI-be dolgozni,mert azt gondolják,végzősként értek ehhez-ahhoz. Na majd meglátjuk,milyen az érme másik oldala :D Majd tartok élménybeszámolót ;) addig is...

Én ma megyek idén először suliba. Koránkelés és utána 2 90 perces óra....hát :D küldöm ezt a számot a sulisoknak,és csak lazán! :))

Holnap megkezdem utolsó főiskolai évemet. Mivel  túlkoros vagyok (csúsztam),ezért láttam már ezt-azt. 

Most éppen azt látom,hogy az új elsősöknek túl nagy szája van. Érdekeket érvényesíteni higgadtan és tisztelettudóan is lehet. Így megy ez kérvény leadásnál vagy reklamációnál is. De ők ehhez nem elég felnőttek,csak kiabálni meg "rinyálni" tudnak,ja meg hullarészegre inni magukat a heti 3 fősulis buliban. Ez a baj velük. Remélem hamar rájuk ragad valami a felnőttségből (bár sok idősebb ember is ilyen heves),mert különben hamar agyoncsapom őket. Felháborító,ahogy beszélnek a tanárokkal és az igazgatókkal.... És egyébként a Jobbikkal is ez a bajom. Túl hevesek,túl szarkasztikusak. Szerintem az országnak sem politikusból,sem közgazdászból nem erre van szüksége. Persze ez csak az én véleményem......

Ez az egyik kedvenc reklámom,mert magamat látom benne. Tökéletesen így vagyok ezzel én is,néha nem csak "ünneplés" előtt. Igaz csajok? Amikor úgy kelek fel reggel,hogy sík ideg vagyok magamra,aztán pedig mindenkire...mert hülyeséget kérdez,mert rossz helyen van,mert hozzámér és mert idegesítően nyel/eszik/iszik/lélegzik. És akkor,aznap minden rosszat bevonzok. Egyre rosszabb lesz,minden elromlik. És hiába próbálom napközben megváltoztatni,mosollyal elűzni,az már olyan marad...és alig várom,hogy vége legyen. És hiába vidít fel valami egy pillanatra,amint vége,megint jön az idegbaj. És a citromfű tea sem segít. Mindenkit megbántok,pedig mondom reggel,hogy ma ilyen leszek,de a férfiak nem értik meg........ ;) Azért jól jönne valami tuti tipp, ami ilyenkor segít. Valaki,ötlet? :D

Hivatalosan mától ősz van. Egy kicsit sajnálom,de azért örülök is neki. Sajnálom,mert vége a határtalan nyaralgatásnak és strandolásnak,és mert a suliban már nem találkozom a csajokkal,mert szakmai gyaxiznak. De jó is,mert a vége fele már kezdtem unatkozni,és most valami egészen új jön. Ősszel le szeretném tenni az angol szakmai nyelvvizsgát. Ősszel megyek Brüsszelbe 1 hétre. Idén ősztől félállásban dolgozom a Főiskolán....csupa izgalmas dolog :)

És mi volt a nyáron? Sokkal közelebb kerültem a kedvesemhez,és megfogalmazódott bennem,hogy nekem rá van szükségem,örökre. Nagyon kellemes meghitt nyaralást töltöttünk a Balatonnál Vele. 2 családi táboron is túl vagyok,s közben vettünk egy kisbuszt is,mert a régi kocsiba már nem férünk be :D. Ennek köszönhetően a páromat vittük magunkkal mindenfele,családot látogatni. Idén nyáron 2 esküvőn is voltam,ami évek óta nem fordult elő velem. Nyáron lett meg a német szakmai nyelvvizsgám....és még sorolhatnám. Egy évszak,amikor mindent megkaptam. Hát ideje most megdolgozni a dolgokért! Let's go! 

Egyszer volt,hol nem volt, volt egyszer egy királylány. Aranyszőke haja volt,és egy hatalmas kastélyban lakott egy ezüst tó partján. Ez egy magányos királylány volt,de udvarhölgyei mindent megtettek azért,hogy feledtessék vele,ezért rávették,hogy elmenjen velük a bálba. A királylány nagyon jól érezte magát és találkozott valakivel...

A királyfi szőke, kék szemű daliás fiatalember volt.Izzó vörös táltosával vágtatott szerte a királyságában. Egy nagyon rendes és dolgos királyfi volt ő,aki éjt nappallá téve dolgozott azon,hogy az igen csak megfogyatkozott kincstárat újra feltölthesse. Egyszer, egy fárasztó nap után mégis úgy döntött,ellátogat a bálba, ahol megpillantotta a királylányt,akibe rögtön beleszeretett.

A bál után a királyfinak hosszas levelezés árán, sikerült megkedveltetnie magát a királylánnyal,és találkozót kért tőle. Az esemény annyira sikeres lett,hogy attól fogva egy párt alkottak. Kitartottak egymás mellett rossz tanácsadók és szigorú szülők ellenére is. Minden csupa rózsaszín boldogság volt, amikor kitört a háború. A királyfinak el kellett menni,harcolni az országáért. A királylány,persze nem tudott mit tenni,elengedte őt,és biztosította arról,hogy haláláig várni fog rá. Szerencsére 8 hosszú hónap után,a királyfi hazatért épen és egészségesen. Azóta eltelt 2 év,és a fiatalok nagyon boldogok,és boldogságban élnek együtt amíg meg nem halnak....

Ez az én történetem,egy igazi tündérmese :)

Van mostanában ez a szinte mozgalommá vált műsor a tévében és a neten is.  Szerintem tényleg megragadja azt,amitől (legalább is női szemmel valaki jó nő lehet). De, hogy vannak ezzel a férfiak és önmagunk?

Én például egészen átlagos vagyok. Vannak rossz napjaim,és problémás területeim. Régebben ehhez nagy fokú önbizalomhiány is társult,de mióta párkapcsolatban élek ez jóval enyhült. ;) Ennek ellenére sem érzem magam jó nőnek,pedig a férfiak nagy része annak hisz. Akkor most,hogy is van ez? A legtöbb alkotóelemem amivel problémám van,számukra kifejezetten vonzó. Ami meg nekem tetszik,azt ők nem veszik észre,mert nem fontos vagy látványos...pasik.... A csajokkal persze más a helyzet,ők megint mást néznek,és észrevételeznek. Gyakran azon kapom magam,ha a csajokkal találkozom 2x annyi időt töltök a tükör előtt,mint ha a párommal randiznék.

Ha elégedett vagyok a tükörbe vetett utolsó pillantással,azt mások is észreveszik. Egy igéző tekintet (akár smink nélkül is) és egy mosoly mindenkinél bejön. Kedvesebb a portás,a kasszás,de még a postás is. A mosoly lehet a kulcsa sok mindennek. Ha nem vagyok elégedett pl. a hasammal és emiatt feszengek,azt is észreveszi ám mindenki!

Ezért,a jó nő lét felé vezető út egyik kulcsa a mosoly. De csak a természetes,szívből jövő fajta. És ettől nem csak jó nő, kedves és másoknak örömet okozó ember is lehetsz. Nem beszélve azokról amiket morcosan tutira nem kapnál meg... :) Keep smiling!

Magyarnak lenni kitüntetés! Nagyok vagyunk és a világ sokat köszönhet nekünk! Rengeteg értékes embert,feltalálót,építészt,festőt és zeneszerzőt. A magyar zenénél csodálatosabb nincs is,csak ha a klasszikusokra gondolunk is! (Pedig énekből érettségiztem,ismerek párat...)

Ez mind szép és jó,de sajnos ma már addig süllyedt a társadalom,hogy ösztönözni kell a népet a büszkeségre. És ez sajnos a fiatalokra nagyon jellemző. Semmit nem tudnak,és még kevesebbet értenek. Külföldre mennek,pedig itthon is van bőven tennivaló. Azt mondják,nem jó itthon,rossz az ország és a helyzet. De ki teszi jobbá,ha mindenki elmegy? Ezen a téren talán egy picit szimpatizálok a Jobbikkal. Maradjunk itt,és teremtsünk együtt élhetőbb feltételeket. (persze a nemzetiségi politikájukhoz van némi hozzászólni valóm,de azt majd talán egy másik bejegyzésben) És merjük vállalni,védjük meg,és legyünk büszkék a magyarságunkra!

És még valami. Szívből örülök,hogy a magyar népi hímzések visszajöttek a divatba. Nemcsak gyönyörűek,de ízig-vérig magyarok is. És hála a média építő hatásának (kivételesen), divatot faragtak belőle. Még sok ilyet kívánok! :)