Tegnap kis családunkkal ellátogattunk a Budapesti Vidámparkba. Kb. 5 éve nem voltam ott,ezért rendesen meglepődtem, mennyire átalakult a mai szórakozás szerkezete. Ami régen csodálatos és szórakoztató volt,az ma gyerekes, maximum retrós,de semmiképp nem menő. A mai embereknek halálfélelem kell....az izgalmas.

Az kell,hogy dobálják,lógassák és ráncigálják őket. Ezért mennek vidámparkba. Ahogy idősödöm,egyre konzervatívabb leszek,és máshogy szemlélem a dolgokat. Persze sokak lelik ezen játékokban örömüket,de még nem láttam pl. a fenti képen látható játékot sem teli. Közben arra gondolok,vajon akik kitalálták ezeket, meddig mennek még el? Vajon hol az a határ,ahol még nem kap akárki szívrohamot,agyvérzést és nem törik ki a nyaka? Az is érdekes,hogy  neve VIDÁMpark. Na ehhez képest ordításokat és sikítást hallani csak az ilyen játékokról..... azért aki szereti az extrém dolgokat,annak nagyon ajánlom,hogy látogasson el a Vidámparkba :)

Anyu anyukája egész egyszerűen nem jó szakács. Hanyag,figyelmetlen és kísérletező. Mindenkivel előfordul,hogy hibázik...de az ő pogácsája mindig kocka alakú,mert lusta kiszaggatni. Előfordult,hogy cukor helyett szódabikarbónát tett a süti krémjébe,vagy éppen sót. Emellett 2 kutyát tart panelben,ezért nem ritka a kutyaszőr sem a levesben,vagy az frissen mosott pohárban. Az egész lakást teli van szőrrel és adományba kerülő ruhakupacokkal. Nagy a felfordulás és az én anyukám a húgával ebbe nőtt fel. (persze,mert a mama sokat dolgozik,nincs mindenre ideje! )

Itthon azért már jobb a helyzet (de a húga megtartotta a látottakat :D ) de sütit nem sütünk,mert macerás,esetleg csak egy-tepsis keverteket. Madártej nincs,mert macerás. Tehát a dolgosabb ételek hiányoznak itthonról,de azért anyu sokkal jobb szakács mint az anyukája. Itt szerencsére csak 4-5 kupac adományruha van,és hála a 4 gyereknek hellyel közzel rend van.

Apu anyukája a háziasszonyok mintaképe. Mióta ismerem (20 éve) rokkantnyugdíjas,most meg már sima. A kert teli drága és speciális gondozást igénylő növényekkel,a lakás patyolat tiszta,még a kilincsek is csillognak. Na és a főztjei,zseniálisak,változatosak és macerásak szinte mind. Kiskoromban kb. 5 éves koromig anyuék munkahelye miatt gyakorlatilag ott éltem. Szerencsére ezt-azt összeszedtem.

És most azon kapom magam,hogy kísérletező,kreatív és gyakorlott szakács vagyok. Nagyon szeretek sütni-főzni. Kissé félve állok oda,de az esetek 99%-ban sikert aratok,aminek a család,a barátok és a párom is nagyon örül. Csak azt nem tudom,a mai lányokból,miért halt ki ez? Az otthoni pizza gyakran sokkal finomabb. A házi sütik,szívből jönnek,több és olcsóbb is. A saját ételekben benne van egy nagy adag szeretet,és gyakran közös élmény is....akkor?

Rengeteg hibám van. Az egyik nagy hiba a halogatás és az ehhez járuló lustaság. Ezért nem leszek soha vékony és sportos, ezért nem leszek soha diplomata és ezért maradok középszerű...ha nem teszek ellene semmit. 

A másik nagy hibám épp ma éjszaka jött elő,megint. Az önzés. Nem tudom honnan jön,de mások,a párom és saját magam estéjét is elrontom. Ő persze tudja ezt,de én még mindig meglepődöm. Mert nekem hamar haza kell jönnöm,aztán meggondolom magam,de mégsem mehetek vissza. Aztán róhatom a depi köreimet egyedül,epedezve egy nagy ölelés után,amit nem kapok meg,mert lekéstem róla.Mert rettenetesen makacs tudok lenni,és olyankor csak később gondolkodom. És akkor reggel arra kelek fel,hogy a sok önsajnálattól és méregtől nem látok ki az 1/10d re csökkent kisírt szemeimen...és újra eszembe jut,hogy mekkora szánalmas alak vagyok.

És a kapcsolatunk nem tud magasabb szintre lépni,míg ez van. És itt volt a lehetőség,és megint elszúrtam. És ki tudja, mikor jön másik. Amin viszont KÖTELEZŐ helytállnom,mert a szerelmem egyszer megunja és otthagy... ami persze végzetes lenne...

És bocsi a kora reggeli depis hangulatért,de máris jobban érzem magam,hogy szembesültem mindezzel :)