A tegnap előtti bejegyzésem nagy népszerűségnek örvendett. Én már kevésbé.

Sokan engem tituláltak butának, tudatlannak és meggondolatlannak, miközben néhányukat pont ezekkel a tulajdonságokkal lehetne jellemezni. Nem érzem magam hibásnak, azért mert leírtam valaki gondolatait, még ha páran ezt is akarták elérni. Sőt, megértem több külföldön élő, hazai tapasztalatokkal/ kapcsolatokkal rendelkező barátomat, írjanak nekem a magyar élményeikről. És ezt csak úgy mint az előzőt ki fogom posztolni!

Pár dolgot azonban tanultam a tegnapi történésekből.

• A barátok ismernek minket igazán, és nekem csak az ő véleményük számít. A romboló kritikát is csak tőlük fogadom el, mert azt is építő céllal adják át nekem.
• Nem akarok népszerű lenni soha. Ennyi rosszindulatú embert együtt még nem láttam. Mégis nagyon jól esett 1-1 ember kedvessége, helyeslése.
• És azt is megtanultam, hogy nem vagyok elég kemény. Túl sokat adok mások, ismeretlenek véleményére. Magamra veszem őket, és bűntudatot generálok. A tegnap ezen sokat változtatott, legyen valami előnye is.