Komolyra fordítva a szót...mostanában sokat foglalkoztat,hogy még a végén egyedül maradok,barátok nélkül... Persze itt van a párom,akivel tényleg jó barátok vagyunk de egy legjobb barát,azért mégsem ugyanaz.
A lány,aki a szembeszomszédom...sok évig legjobb barátnők,szinte testvérek voltunk. De azóta koleszos lett egy messzi egyetemen,és már nem olyan a kapcsolatunk. Ha találkozunk,persze vissza tudunk menni arra a szintre,de a legjobb barát mindig ott van ha kell...
A főiskolás barátnőim,közülük is 2 legjobb,szakmai gyaxiznak...nem érnek rá még facebookra sem feljönni,mert elfoglaltak. S kettejük közül az akivel tényleg és régebb óta jóban vagyok,pont az nem ér rá. A másik akivel kezdetben voltak problémáim,ő még néha megkérdezi h miújság,de régen találkoztunk...
Egy másik lány a fősuliról,akiről azt hittem, barátok vagyunk,ő nem így gondolta,és ezért estem pofára (már bocsánat)...
Az a lány,aki agyonölelgetett,együtt mentünk mindenhova,közös hobbink volt és órákat tudtunk beszélgetni,hát vélt vagy valós sérelmek okán,egy szó nélkül megszakította velem a kapcsolatot. Mostanában megint keres,de nem lesz semmi ugyanaz...
És itt van a lány,akit először jajj, annyira utáltam,na ő van nekem egyedül. Benne bízok,mert jobban ismer saját magamnál. Vele nem találkozom túl gyakran,mert dolgozik,de a kapcsolatot tartjuk folyamatosan...ha ő nem lesz egyszer,hát nagyon nehéz lesz...És ki gondolta volna,hogy pont ő marad meg?! És ki,hogy a többiek lemorzsolódnak?? Mindenesetre ilyen az élet...ezt kaptuk,ebből kell gazdálkodnunk,és ezt kell gondozgatnunk. Azért nagyon hálás vagyok ezért a lányért,és remélem még hosszú évekig maradhatunk egymás közelében,még ha csak lelkileg is.
