Közgazdász. Amikor először hallottam ezt a szót,azt gondoltam,valami halálosan unalmas dolog. Erre mire egyet pislantok már mindjárt az is lettem. 1 év és én is közgazdász leszek,és erre nagyon is büszke vagyok. Úgy érzem, szükség van rám,és ez nagyon jó érzés. (a más szakmákra és a vitáinkra majd talán máskor kitérek :D ) Nem a számolgatós könyvelő vagy a cukirózsaszínű kreatív marketinges leszek,hanem valami más. Valami nemzetközi,modern és innovatív. És ha már arról van szó küzdeni fogok az álmaimért (talán később majd erről is írok). Ha a szakmáról van szó,lehetőséget szeretnék adni másoknak,szárnyalni. Kamatoztatni a kapcsolati tőkét ilyen módon. Megismerni és lehetőséget adni azoknak,akik megérdemlik.
Annak a helyes pincér srácnak,aki keményen dolgozik és tűr hosszú évek óta,még sem becsülik túl.
Annak a robotoló titkárlánynak aki 5 ember munkáját végzi becsületesen,megszakadva diák-minimálbérért.
Annak a varrónőnek,aki a gyermekeit neveli,pedig divatházak százainak tervei bujkálnak a fejében és a terveiben.
Annak a szociálpedagógusnak,aki a házát belefektette a projektbe,amiből aztán kisemmizték,és most az utcán van.
Annak az anyukának,aki a világ legjobb pedagógusaként 3 sport világbajnok gyermeket nevelt fel,úgy,hogy a férje lelépett egy másik nővel,magára hagyva őket.
Ezek az emberek,mind itt élnek közöttünk,és nem várnak arra,hogy valaki megmentse őket. A legtöbbnek álmai sincsenek,mert ez a realista világ kiölte belőlük. Pedig álmodni szabad,lehet és szerintem kell is. Nekem vannak álmaim,és olyan jó érzés,amikor valami rég áhított dolog sikerül. Az az érzés,hogy teljesült az álmom.
És a szakmai álmom,eljutni arra a szintre,amikor kiemelhetem a tömegből azokat (és megjutalmazhatom szabadon) akik reményt,mosolyt és támogatást adtak,amikor nekem volt rá szükségem...
