Tegnap volt az állatok világnapja. Mindenki tudja,milyen fontosak ők,mit meg nem tesznek értünk,és mennyire szeretnek bennünket. A háziállatok,a baromfiak,a vadállatok,ez az ő napjuk. Az oviban a gyerekek vihetnek be állatokat simogatni. Kutyás bemutatót tartanak a főtéren. Az állatkertben állatszeretet fesztivál van. 1 nap ami csak az övék.
Ezért úgy gondoltam,megemlékezek a mi volt/ jelen állatainkról...kezdve a mamáék összes jelenlegi kutyáival,és azzal a tacskóval,akinek a szőrébe kapaszkodva tanultam meg járni. A cicák a kertben, amiket hamar elvitt a fagy. A szobacicánk,akinek a szüleit megölte egy kutya,és szegény örök életére stresszes lett. A cica, akinek hófehér bundája volt,és nála okosabb macskát sosem láttam. És a kiskacsáink,amiket a panellakásban tartottunk nagy korukig...ők azok,akik felejthetetlen élményekkel ajándékoztak meg,teljesen önzetlen módon. :)
