Az élet tonnás súlyával nehezedik a vállamra mostanában. Nem vagyok jó testvér, jó barát, jó író, jó nő és semmi. Otthon sem érzem jól magam,és lassan már sehol sem. Undorodom az érdekviszonyoktól, a munkahelyemen és az utcán. Mindent túlgondolok, és sajnáltatom magam. Pedig csak 1 nyomorult napot szeretnék, egyedül. Csak hogy egy kicsit kiszakadjak ebből a közegből, távol mindenkitől. Nem kell a hibáztatás, a korholás, a sértődés. És nem kell a naponta ezrével érkező lehangoló halálhír áradat sem. Csak 1 nap magány, valahol kinn a természetben, és ígérem, megjavulok.
