Örökös téma és gondolat bennem felnőtté válás. Mikor lesz valaki igazán felnőtt? Mitől az?
Régebben a felnőtt számomra tökéletesen önálló, döntésképes személy volt, akinek nincsenek szükségei mások tanácsára. Hülyeség....főleg manapság, amikor házaspároknak tartanak előadást problémamegoldásra, kapcsolatépítésre, gyereknevelésre. Számomra ezzel a felnőtt szó régi értelme elveszett, de új értelmet nyert!
Tegnap láttam összeomlani egy erős felnőtt nőt, azért, mert nem adtak neki igazat. Előtte bátran és pofátlanul taposott mások lelkébe, de az, hogy nyilvánosan nem adtak neki igazat, nagyon megrendítette. Csöndben elvonult és sírt. A komoly felnőtt nő.
Egy másik felnőtt folyton megerősítést vár tőlem, és komolyan ad a szavamra.
Sokan mások, pedig azért jönnek, hogy kapjanak egy lelki pofont. Mert nekem annyira minta-párkapcsolatom van, biztosan tudom a tutit........pedig honnan tudnám, ha nincsenek is problémáink? Ebbe senki nem gondol bele, csak jön a napi pofonjáért, mert tudja, hogy neki sem jó így.
Hát milyen felnőttek vagyunk kérem szépen? Nem az a tradicionális, aki mindent megold maga......talán kell még 20-30 év, hogy tényleg felnőjünk.....
