Nemrég a Szíriai helyzetről tartottam tájékoztató jellegű előadást a főiskolán. Sokan semmit sem sejtenek, az amúgy több mint 36.000 emberéletet követelő polgárháborúról. És erre mi történik? Az én szép kis történetemet elmossa, lefokozza a zsidó-palesztin konfliktus.

Utoljára talán az Arab tavasz eseményei rázták fel ennyire az arab világot. De ez az újkeletű szinte problémahálózatnak mondható valami, a világra is veszélyes lehet. A fent említett konfliktusok, már alapból a legtöbb arab országot érintik valahogyan, és ezek mellett minden országnak meg van a maga baja. A nagyhatalmak, mint az USA vagy Oroszország is könyékig benne vannak a dologban,és ugye az EU révén előbb-utóbb mi is beleveszhetünk az érdekekbe. Nagyon érzékeny a helyzet, és félő, hogy nagy probléma lehet belőle.

Ma hallottam Simon Perez izraeli államfőt egy riportban nyilatkozni. A diplomatikus álarc mögött elő-előbújt az indulat és az erőszak szaga. Valahol minkét felet meg lehet érteni, mégis az államfő beszédéből láthatóvá vállt, hogy mindent megtesz, és a végsőkig elszánt a célja érdekében, akárhány palesztin vagy zsidó életébe is kerüljön. Gondolom ezzel a másik fél is így van.

És miért van mindez? Miért kell,hogy több száz vagy ezer ember meghaljon? Mert már nem a nép kezében van a hatalom. Mert valakik döntenek helyettünk. Mert ismerek olyanokat, akik Izraelben laktak évekig, és nagyon jól megfértek a palesztinokkal egy boltban vagy akár lakóházban. Mert tudom, hogy a szakkollégiumunkban többször elméletben kijuttattuk az országunkat a válságból, és mert aki fönn van, azok nagy része (tisztelet a kivételnek) csak a saját érdekeit nézi és menti.....ez van kérem szépen.

Örökös téma és gondolat bennem  felnőtté válás. Mikor lesz valaki igazán felnőtt? Mitől az?

Régebben a felnőtt számomra tökéletesen önálló, döntésképes személy volt, akinek nincsenek szükségei mások tanácsára. Hülyeség....főleg manapság, amikor házaspároknak tartanak előadást problémamegoldásra, kapcsolatépítésre, gyereknevelésre. Számomra ezzel a felnőtt szó régi értelme elveszett, de új értelmet nyert!

Tegnap láttam összeomlani egy erős felnőtt nőt, azért, mert nem adtak neki igazat. Előtte bátran és pofátlanul taposott mások lelkébe, de az, hogy nyilvánosan nem adtak neki igazat, nagyon megrendítette. Csöndben elvonult és sírt. A komoly felnőtt nő.

Egy másik felnőtt folyton megerősítést vár tőlem, és komolyan ad a szavamra.

Sokan mások, pedig azért jönnek, hogy kapjanak egy lelki pofont. Mert nekem annyira minta-párkapcsolatom van, biztosan tudom a tutit........pedig honnan tudnám, ha nincsenek is problémáink? Ebbe senki nem gondol bele, csak jön a napi pofonjáért, mert tudja, hogy neki sem jó így.

Hát milyen felnőttek vagyunk kérem szépen? Nem az a tradicionális, aki mindent megold maga......talán kell még 20-30 év, hogy tényleg felnőjünk.....

Csak kapkodom a fejem mostanában. Maradinak és ósdinak érzem magam. Hol vannak a normális emberek?! Egyre fogynak sajnos...agyonnyomja őket a nagy változás. A globalizáció,a média és a trendek. Mi ez,hogy játékból agyoncsapunk védtelen járókelőket? És hogy vigyázzunk,mert páran összeesküdtek a világ ellen? És hogy be akarják vezetni a halálbüntetést? És, hogy az országok csak úgy bombákat dobálnak egymásra?És a nőknek önvédelmet kell tanítani? Komolyan mondom, aki olvasta azt a bizonyos Orwell könyvet, tutira kezd paranoiás lenni...

És fenyegetnek a világ végével! Lehet,hogy az mégis jobb lenne, mint hagyni elburjánzani ezt a rendszert,ezeket az eszméket és embereket. De ahogy sejtem, ez nem fog megtörténni...majd talán máskor, amikor már Szodomai helyzetek uralkodnak. Akkor viszont aki marad jó,az is odaveszik. Volt már ilyen,és lesz is.

Ugyan, miért ne lephetném meg magam? És különben is kell valami indok, hogy ne érezzem fölösleges pénzkidobásnak... és amúgy is leárazták. A tökéletes ajándék magamnak, hátsó szándék nélkül.

Nem érzem, hogy rászorulnék. Sőt butának érzem az egész könyvet... valamiért mégis vonz. Talán azért mert önbizalom hiányos nő vagyok. Pedig a szakmában ilyen nem fordulhat elő. Jójó, kifele gyönyörűen mutatom az erős nőt, de amikor egyedül maradok... még a vásárláshoz is segítség kell. Na jó, kicsit eltúloztam, de akkor is. És már megint túl sokat beszélek.....megvettem és kész.

Pontosan 3 évvel ezelőtt, ilyen tájban készülődtem egy randevúra. A srác egyértelműen kinyilvánította nagyfokú érdeklődését irányomban, én pedig adtam neki egy esélyt. Meglehetősen izgultam, nem voltam a randizgatáshoz hozzászokva.De a fiú nagyon aranyos volt, még csokit is hozott nekem, ami pedig a gyengéim közé tartozik. A vége az lett a randinak, hogy állítása ellenére mégis meg mert csókolni.

Pontosan 2 évvel ezelőtt, ilyen tájban készülődtem egy randevúra. Most már nem volt kétséges, a kölcsönös érdeklődés, és érzelem. Még mindig izgultam, pedig egy általam jól ismert férfival találkoztam, sokadjára. Ez alkalommal csoki helyett egy csokor vörös rózsát hozott, amivel barátnőim körében máris irigylésre méltóvá váltam.

Pontosan 1 évvel ezelőtt, ilyen tájban készülődtem egy randevúra. Ezúttal közösen készülődtünk, egy rögtönzött kettesben eltöltendő grillpartira....a 0 fokos hétvégi házunkban. A hideget és az utat a friss jogosítványom ellenére túléltük, és ismét egy közös élménnyel gyarapodtunk.

Most pedig, ülök a munkahelyemen, és ő is dolgozik valahol, nagyon messze innen. Ez lelombozóan hangzik eléggé,de a pár nappal ezelőtti randevú eltöröl minden kétséget. A srác, a férfi, aki már 3 éve a részemmé vált, csodálatos és romantikus estével kényeztetett. Annak ellenére, hogy azt vallja magáról, a spontaneitás embere.

És 1 év múlva remélem, a közös albérletünkben ünnepelhetjük azt az emlékezetes napot, amikor mégis meg mert csókolni..........

Amint elindítjuk egy háromszög formájú kis takony szörny fogad minket két nagy bociszemmel és mosolygós szájjal. Kapunk kis tutorialt, mit tegyünk a szörnyikénkkel. A legfontosabb: foglalkozzunk vele. Néha éhes, néha retkes, néha szomorú és néha álmos.

Amikor retkes: a Lab szobában tudjuk szappannal megmosdatni. Látni is rajta, mikor nem tiszta, és ha már eléggé dzsuvás, a telefonunk kis hangadással jelez is. Ebben a helységben vannak löttyök. Pou élete nem szuper gyorsasággal, de fokozatosan csökken. Tudunk neki venni kicsi és nagy energia löttyöt, ami felviszi az életét 100%-osra. Gondolom ha elfogy, akkor beteg lesz. Ilyen löttyből vásárolhatunk még zsírégetőt, ami ugye vékonyabbá teszi szörnyikénket, ha elhízlalnánk őt a sok hamburgerrel (erről később). Vehetünk még olyat is, amitől azonnal üres lesz a gyomra. Ez igazából arra jó, hogy a küldetéseket gyorsabban teljesítsük vele.

Amikor álmos: a hálószobában van egy kis lámpa, amit lekapcsolva kicsi Pou elalukál. Van neki szekrénye, melyben ruhák vannak eltárolva. Tudunk is várásolni jó sokat! Pólótól kezdve a partyszemcsin át egészen az öltönyig van itt minden! A póló elég hülyén áll neki, olyan, mintha tojásból félig kelt volna ki. Tényleg rengeteg ruhát vehetünk, de szerintem "pucéran" a legszebb.

Amikor éhes: Pou bizony sokszor éhes, és szeret sokat enni. Simán el lehet kényeztetni sok finomsággal. Öt féle kajacsoport van: édességek, gyorskaja, gyümölcsök és Sushi. Édességeknél van több ízű fagyi, torta, fánk, szóval pikk-pakk elhízhat a kicsike.
Gyorskajánál a szokásos, sültkrumpli, pizza, hamburger.
Gyümölcsöknél alma, körte, narancs, görögdinnye és a többi.
Sushinál meg....halak.

Amikor szomorú: Ez a legjobb része a játéknak! Pattogtathatunk neki labdát, amivel ő semmit se csinál csak nézi, mivel se keze, se lába. Labdából is van jó sok: kosár, foci, röp, tenis és még sorohlatnám. Ezekből a ladbákból is több szín közül választhatunk, szóval lesz mire költeni.

Pénzt achievementek feloldásával, szintlépésekkel illetve játszással lehet elérni. Mert a játék nem csak ennyiből áll! Hat különböző játék áll rendelkezésünkre:

Food Drop:
Ételek hullanak a levegőből és azok alá kellene álni, hogy Pou megegye. Nyolc darab eshet mellé, ha több, akkor vége. Kaján kívül potyognak patkók és Convers cipők, amiket ha befal a monster, azonnal game over (e még rímelt is...).

Sky Jump:
Pou pattog, nekünk pedig a telefon döntögetésével kell feljuttatni őt, ameddig csak lehet. Ugyan az, mint a Doodle Jump.

Free Fall:
Ez meg az előző ellentétje. Zuhanunk, szintén telefon döntögetéssel irányítva kell földet érni (amit ugye nem lehet). Itt a felhők az akadályok. Öt felhőhöz érve vége a játéknak.

Color Match:
Ez tetszik nekem a legjobban. Három egyforma színű Pou-t kell egymás mellé rakni időre, hogy a sor lejjebb menjen. Az alatta lévő zene is tetszik, nagyon emlékeztet a Simsekre.

Sad Trap:
Eleinte négy, később már több mosolygós Pou közül a szomorú Pout kell kiválasztanunk.

Pou Sounds:
Négy Pou, mind a négy különböző színű. Az egyik kiadja a hangot, nekünk pedig rá kell bökni. Memória játék. Ugyan abba a sorrendbe bökdössük, amilyenbe ők csinálják. Utánozni kell őket, na! (Ehhez hasonló a Raman: Raving Rabbits-ban volt).

Mint látod tele van tartalommal, és még mindig van mit csinálni! Internet hozzáféréssel meg tudjuk keresni ismerőseink szörnyecskéjét és tudunk rá nyomni egy csillagot.

Ugye ott vannak még az Achievementek is, amiből szintén sok van, viszont nem túl változatosak . A legtöbben az van "egyél minden fajta kajából egyet, ötöt, kilencet".

Kicsi Pounk szintet is lépkedhet. Nem tudom mennyi a maximális, de én találkoztam már 51-essel (én 30-as vagyok. Reggel 16-os voltam, de mivel kajáltattam így gyorsan felfejlődtem). Ezek a szintek pedig újabb ruhák, illetve dolgok feloldásához jók. Focilabdát például 45-ös szinttől lehet venni. Vagyis lehetne! Mert a játék felajánl egy olyan lehetőséget, miszerint 2000 pontért egy cuccot kinyithatunk. Én baseball sapit akartam, de piros helyett véletlen a rózsaszínt nyitottam fel..

Ha nem tetszik a Pou-d szeme, vagy az egész színe, azt is meg tudod változtatni.  Mindenén tudunk variálni, még hajat is lehet rárakni!

Szobák falát is meg lehet változtatni, mondjuk abból nekem nagyon kevés tetszett. Azokat iknább hagytam.

Nagyon aranyos játék, szeretni való, tartalmas és ingyenes.

Sütőtökös túrótorta

Hozzávalók egy 22 cm átmérőjű, kapcsos tortaformához: 300 g  túró, 200 g sült sütőtök, 130 g tejföl, 1 cirom reszelt héja, és leve, 100 g cukor, 65 g vaj, 2 egész tojás, 1 vanília rúd kikapart belseje, 50 g kukoricadara, 25 g vaníliás pudingpor 

 A túrót turmixoljuk össze a sült tökkel, citrom héjával és levével, a tejföllel olyan krémesre, amennyire csak tudjuk.A puha vajat keverjük krémesre a porított cukorral, majd egyenként dolgozzuk bele az egész tojásokat is.Keverjük bele a vaníliát, majd a tökös túrót is.A kukoricadarát keverjük össze a pudingporral, majd forgassuk bele a masszába.Sütőpapírral bélelt formába öntjük, kissé a munkalaphoz csapkodjuk a forma alját, hogy a massza szépen elterüljön benne.160 fokos, előmelegített, légkeveréses sütőben 50 percig süssük.Ha készen van, kenjük át a tetejét házi baracklekvárral, és hagyjuk a formában kihűlni.Jó, ha hagyjuk egy éjszakát összeállni a hűtőben.

Az utóbbi pár hónap legsikeresebb 3 részből álló könyvsorozatáról beszélünk. Nagy nyaggatás eredményeként rávettem magam, hogy elolvassam a 2x500 oldalas könyveket. Nem is a hosszal van a baj, hanem azzal, hogy sokan divatból olvasták csak. És persze mindenkinek más róla a véleménye....most jöjjön az enyém.

Az első könyvnek alig vártam, hogy vége legyen. Túl sok szex, túl követelőző pasi, túl sok arrogancia. Szerencsére, pont úgy végződött, ahogy vártam. A második, már sokkal kifinomultabb és lágyabb, na meg romantikusabb! Sokkal jobban tetszik, mind amellett, hogy szerintem még mindig túl sok benne a részletességgel kifilézett erotika. Egy idő után unalmassá válik.

Pozitívumként kiemelném a könyv lelki oldalát. Magam is szerelmes vagyok, ezért át tudom érezni Ana helyzetét, és ebben nagyban segítenek a részletes és érzéki, mégis modern leírások. Örültem még, hogy a férfi főhős anyira emberi, hogy a saját páromat a helyébe tudtam helyezni, amitől számomra még bensőségesebb lett a könyv és a kapcsolatunkról alkotott kép is.

Mindenkinek tudom ajánlani, ezt a vámpíroktól és földönkívüliektől mentes, mégis szenvedélyes és reális könyvet a folytatásokkal együtt! :)

Az élet tonnás súlyával nehezedik a vállamra mostanában. Nem vagyok jó testvér, jó barát, jó író, jó nő és semmi. Otthon sem érzem jól magam,és lassan már sehol sem. Undorodom az érdekviszonyoktól, a munkahelyemen és az utcán. Mindent túlgondolok, és sajnáltatom magam. Pedig csak 1 nyomorult napot szeretnék, egyedül. Csak hogy egy kicsit kiszakadjak ebből a közegből, távol mindenkitől. Nem kell a hibáztatás, a korholás, a sértődés. És nem kell a naponta ezrével érkező lehangoló halálhír áradat sem. Csak 1 nap magány, valahol kinn a természetben, és ígérem, megjavulok.